Rengetegen kértétek tőlem, hogy számoljak be a tavalyi nyírfacukros bodzaszörp-kísérletemről, így hát meghajlok, hiszen most van szezonja és bár legurul a fejem a a fáradtságtól, megpróbálom összegezni a tapasztalatokat.

Nem lesz túl bonyolult, illetve vannak benne misztikus elemek is, de szerintem azokat most nem fogom tudni megfejteni.

Tehát.

A tavalyi receptemben nyírfacukorral és citromsavval dolgoztam és az a furcsaság történt, hogy miután leszűrtem és kiporcióztam a levet, az egyik fele felforrt, a másik pedig nem.
Megfejthetetlen, mert igaz, hogy volt egy műanyagdobozom és egy befőttesüvegem, de a fináléban mindenkit egyesítettem mindenkivel és az összesítés után kerültek kisebb üvegekbe. Tehát, higy az első egyik fele miért forrt fel és a másik miért nem az teljesen kideríthetetlen...

Összegzésképpen elmondhatom, hogy: 1. Ha nyírfacukorral készítjük a bodzaszörpöt (legalábbis annyival amennyit az eredeti receptemben írtam és elég édes is lett), akkor nem jön létre klasszikus értelemben vett szirup
2. Szerintem a citromsav nem tartósítja ezt a gezemicét.

De mi történt végül? Az, hogy amikor konstatáltam, hogy egyes üvegekben felforrt a bodzaszörp, akkor az egészséges egyedeket újra átporcióztam fél literes kis ásványvizes üvegekbe és bevágtam őket a fagyasztóba.
(Oké, mindjárt kapom a leveleket, hogy de nekünk két fiók van a fagyasztónkban és oda nem fér be, ezért gyorsan leszögezném, nekünk is két fiók van, de beszuszakolom, mert szeretjük. Pont.)
Így aztán mindig csak előkaptam aktuálisan egy fél literes adagot ha rákívántunk, vagy a vendégeket szerettem volna egy kicsit kényeztetni. Használat előtt egy-két órával bőven elég kivenni. Ha pedig egyszerre nem használjuk fel, akkor hűtőben azért még egy-két napig eláll. A rendszer teljesen jól működöt mindaddig, amíg a régi hűtőnk be nem krepált. Akkor sajnos mindent ki kellett olvasztanom, így aztán gyorsan be kellett porszívóznunk a maradékokat. Nekem az egész ügyből annyi a tanulság, hogy sokszor legyintek, hogy, ááá, ez már túl macerás, ezt biztosan nem fogom megcsinálni, aztán a végén mégis annál a megoldásnál kötök ki, de előtte még futok tíz teljesen felesleges kört…

Mi lesz idén? Miután még egy nyitva tartó posta felé zötyögtem a villamoson, hogy még leadhassam az adóbevallásomat, elgondolkodtam, hogy na jó, na jó, de akkor mivel tartósíthatnék, ha nem citromsavval? De aztán csak bölcsen (de leginkább fáradtan) bólintottam egyet csak úgy magamnak, nem kísérletezek, inkább fagyasztok!
Talán még a sziruposításba fektetek egy kis energiát (még több nyírfacukor), de nem vagyok benne biztos, mert a tavalyi is isteni volt ennyi cukorral.
Ja, és még egy. Aki nem híve a nyírfacukornak, vagy esetleg érzékeny rá, illetve kimondottan a mézet preferálja, ezzel a technikával az is megoldható, mert a fagyasztás mindent megold.

Eddig erről még nem írtam, de nagyon rég óta maximálisan bodza-függő vagyok, amikor még használtam klasszikus parfümöket, akkor nagyon sokáig egy bodzaparfüm volt a kedvencem.
De hiába a nagy rajongás, eddig például nem, is tudtam, hogy léteznek bodzatündérek, ahogy a második képen is látható. Ráadásul ez a kis bodzatündér kimondottan hasonlít a lányomra, úgyhogy holnap meg is mutatom majd neki, ha felébredt.

 

És akkor még egy és akkor utána már tényleg elmegyek aludni. Szóval ha valakinek a zsebében ott lapulna a bölcsek kövek, és tudja, hoyg a fagyasztáson mivel lehetne tartósítani  (csak kipróbált receptre gondolok), akkor hajrá, hajrá! Várom a leveleket!
Képek: Pinterest