A tegnapi mélypont után ma újult erővel futottam neki a napnak, egy kis malőr azért nem tántoríthat el. Reggelire lenmaglisztes kenyeret ettem sajttal, volt hozzá finom paradicsomom is.
Délelőtt egy ebéddel egybekötött sajtótájékoztatóra voltam hivatalos az Ausztrál Nagykövetségre .
(Erről majd külön írok, mert egy nagyon izgalmas, organikus kozmetikumcsalád bemutatója volt.)
És vajon hős voltam-e? Igen! Csapot, papot finomságot felejtve szaladtam haza karfiollevest főzni. Azért ennél a pontnál megveregettem a vállamat.
Karfiolleves pipa, a tegnapi tejföl nem hagyott cserben, szerencsére isteni volt az állaga. A másodikkal nem nagyon babráltam, bazsalikomos csirkemell egy kis krumplival.
Délután a városban volt dolgunk és összcsaládilag meglátogattuk a Cserpes Tejivót. Csorgott a nyálam, főleg, hogy most voltam itt először és már annyi jót hallottam róla, de a Cserpest már csekkoltam, Kapuvár messze van, 170 kilométer. Második vállveregetés.
Az viszont nagyon meglepő élmény, hogy mindenhol nagyon készségesen diktálják nekem a kilométereket és senkinek nem rebben a szeme sem. Biztos a homlokomra van írva, hogy fura madár vagyok, vagy nem tudom.
Annyi engedményt adtam magamnak, hogy a házban sütött rongyoskifliből fogyasztottam így aztán nagyjából rendben is volt a nap, este itthon már csak egy kis joghurtot nyalakodtam, estére az már amúgy is elég. (Főleg egy rongyoskifli után...).
Holnapra van még gombám, tejfölöm, paradicsomom és most azon merengek, mit is lehetne ezekből az összetevőkből varázsolni.