Hamarosan megérkezik az igazi lecsókorszak, amikor már vállalható áron lehet ezt a végtelenülegyszerű nyári ételt elkészíteni. Tojással, tojás nélkül, rizzsel. Tojással-rizzsel. Számtalan variációban. Egy dolog viszont biztos, a lecsó az, ami kenyér nélkül kvázi félkarú óriás.
Lehet, hogy vannak a fogyókúrának olyan hősei, akik képesek ellenállni a kenyér-kísértésnek, de például nekem ez nem szokott menni. És ha már itt van ez a fantasztikus nyári étel, mi lenne, ha a bolti kenyeret leváltanánk házi sütésűre?! Hogyan jött az ötlet? Mondanom sem kell, megint a naivitásom kapott egy brutális pofont, amikor azt olvastam, hogy egyes kenyerek például csak azért barnák, mert malátával megszínezik
őket, nem pedig azért, mert értékes, teljes kiőrlésű gabonából készültek volna. Nem hittem el. Ez nagyjából olyan, mintha a kisgyereknek almát festenék a háztartási kekszre és mosolyogva átnyújtanám, hogy nézd, milyen finom gyümölcs! Amikor konstatáltam, hogy mennyi minden van a bolti kenyérben, amit én nem szeretnék
megenni, lelkes kísérletezésbe kezdtem kenyérsütés terén, ilyen-olyan sikerrel. Volt pár példány, amelyekkel nyolc napon túli sérüléseket lehetett volna okozni, és voltak könnyedebb darabok is. Nagyjából fél éve akadtunk rá a Nők Lapja szerzőjének, Vrábel Krisztina (http://fozzunkolaszul. blogspot.com) receptjére. Ropogós héj, puha, lyukacsok belső. Persze, hiszem, ha látom. Pedig azóta látom, mondjuk kétnaponta. Mennyei, folyamatos sikerélmény (köszönet érte!). Ez az alaprecept fehér lisztet használ, viszont nincs benne semmi felesleges adalékanyag. Szerintem első lépésnek ez is tökéletes, aztán majd lehet még tovább kísérletezni. Szóval az első sütés nagyjából még melegen fogyott el tíz perc alatt, már aznap este keverhettem
be a következő adagot. A kezdeti sikerek után fogtam, és szép folyamatosan elkezdtem
kiváltani a lisztet teljes kiőrlésű gabonákkal. Először csak egy bögrényit cseréltem le, aztán kettőt…
Aztán kipróbáltam graham liszttel, aztán durummal, aztán rozs-durum keverékkel, aztán durum-grahammal… És így tovább. Ez a recept attól fantasztikus, hogy mindenképpen működik… Persze, ha rozzsal csináljuk, rozskenyér lesz belőle, de abból igazán jóféle, és tényleg annyira, de annyira egyszerű, hogy gyakorlatilag az esti fogmosás előtt félálomban kettő perc alatt szoktam bekeverni, hogy reggel kisüthessem. De úgy is jó, ha reggel munkába sietünk, és akkor keverjük be, és munka után sütjük ki. A baráti körünket már teljesen megfertőztük, és
zárásképpen csak annyit mondhatok: kenyeret sütni egyszerűen szexi…
Íme akkor az eredeti recept Vrábel Krisztina blogjából átemelve:
„Hozzávalók:
2,5 dl-es csésze,
3 csésze BL 80-as liszt (fehér kenyérnek való),
1,5 csésze víz, kicsit kevesebb mint fél tk. szárított élesztő,
1,5 tk. só.
A liszthez adom a sót és az élesztőt, jól elkeverem őket. Hozzáöntöm a vizet, elkeverem (3-4 fordulat),
12 órát kelesztem (célszerű este elkészíteni). Az állaga nokedlitésztához hasonlóan folyós, ne számítsunk gyúrható tésztára! 12 óra múlva kovászszerű massza lesz belőle, ekkor kiöntöm a tálból, áthajtogatom, mindkét oldalát belisztezem, letakarom konyharuhával, és
30 percig pihentetem. A sütőt 250 fokra állítom, és egy fedeles, ovális alakú jénai edényt előmelegítek benne."
A sütőt 250 fokra állítom, és egy fedeles, ovális alakú jénai edényt előmelegítek benne. A fél óra pihentetést követően a tésztát az előmelegített tálba, majd a sütőbe teszem. Lefedve 30 percig sütöm, majd fedő nélkül 20-25 percig. A sütőjét mindenki tapasztalja ki maga, én a fedő levétele után 180 fokon szoktam sütni, amíg el nem kezdem érezni az összetéveszthetetlen kenyérillatot.
Akinek van kedve, küldjön egy képet a frissen sült kenyérről és kiteszem a blogomba!
Ha elmentem ezt a bejegyzést, bekeverek egy kenyeret és holnap kiteszem róla a fotót, gyertek, nézzetek vissza és nézzétek meg!
