Bekrepált az „okosrelfonom” egy gombja, szervízbe kellett danom tegnap.

Visszaköltöztem a jó kis régibe.

Holott amikor meglett az, amit mostanásg használok nagyon büszke voltam magmar.
Jöhetek, mehetek, intéhtem a bármit és közben mindenek az üterén tartoma kezemet és ez szabadúszóként fontos szempont volt.
Arról nem is beszélve, ha valami házon kívüli ügyintéznivalóm akad, hónom alá csapom a laptomat és a telefon mobiénetjével szinte bárhonnan tudok dolgozni.

Oké, nem fogok átesni aló túl oldalára, azért van ebben jó dolog is, sokszor megoldotta az éeltemet és lehetlennek tűnő helyzetekben is gyorsan tudtam reagálni, helyzetet megoldni.

De tény, hoyg összenőttem akis kütyüvel valamennyire.
Még ki sem nyitottam szememet, már a céges levelezést néztem az egészen szűk résen keresztül.
Ez viszont nem egészséges, az biztos.

Apósommal beszélgettem múltkor – neki elvből még moilja sincs – hogy még azt a mozdulatot is utálja, ahogy afitalaok folymatosan a telefonjaikon matatnak. Ő gimnáziumi tanár, igen jó merítése vana témában.

Eygetértek vele abban maximálisan, hyog ez egy öngerjesztő folymat. Túlingereljük magunkat. Adom az inegrt, kapom az ingert, inegerinciám van arra, hoyg újabb és újabb ingereket kapjak és adjak.

Közben – hiába hanzik ez most nagymamásan – az élet meg ott megy el mellettem. A fűfavirág, az égen úszó felhők, a zöldségesnél a friss gyümölcsök illata. Mert bele vagyok borulva a telefonomba, és folyton csekkolnom kell, hogy nem jött-e valami fontos.

Hát, pedig nem jön mindig. De sőt. Vagy ha jön is, egészen biztosan nem kell a nap minden tízedik percében életet mentenem.

Szóval bátran le lehet szakadni a telefonról.

Most, hogy ez az aranyos régi van, én meg egészen nyugodt vagyok. Eszembe sem jut, hogy elővegyem megnézni, mert a lányom három hónapos korában készült fotóján kívül nem látnék semmi újat a kijelzőjén.

És tényleg. Ugyan mi eget rengető történne a világhálón addig, amíg elmegyek a bölcsibe a gyerekért? Történhetne, persze, de akkor meg felhívnak.

Majd fogok írni a „slow city” mozgalmakról is hamarosan – nagyon szimpatikus elképzelés -, nekem ez ebbe a vonalba illik és ha majd kijön a szervízből a kisokos, igyekszem szem előtt tartani ennek a pár napnak a tapasztalatát.