Örök konfliktus, hogy mi az olcsóbb, mi a drágább? A válság szerintem nagyon érezhető, mindenki nagyon árérzékeny, és ez teljesen normális.

De néha az az érzésem, hogy azért nem vagyunk valamin hajlandóak változtatni, mert él bennük egy kép és ahhoz ragaszkodunk, holott lehet, hogy az a kép már nem is feltétlenül pontos.

Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt nagyjából egy évben elértük azt családilag, hogy tényleg szinte csak véletlenül vásárolunk nagyobb üzletláncban, szupermarketben meg talán már egyáltalán nem. Hiába gondolkodom, most egyáltalán nem jut az eszembe, mikor voltam utoljára.
Fő beszerzési helyünk a Szimpla Háztáji Piac lett és az a furcsa helyzet állt elő, hogy sokszor az az érzésünk, hogy alig van valami a hűtőben, viszont mindig van miből ebédet, vacsorát készítenünk. Kicsit furcsa jelenség, mi sem értjük, de így működik a háztartás egy ideje, semmiből nem halmozunk fel nagyobb készleteket. A teljes előrelátás még nem megy, de sokszor bevásárlás közben, fejben összerakjuk a heti menüt és annak megfelelően vásárolunk be.

De a fő kérdés, ami mindig izgatott, hogy vajon egy részletesebb ár összehasonlításban hol végezne kedvenc beszerzőhelyünk. Pár dolgot felírtam és megnéztem, azokban jók voltunk, de most egy másik kedves pártoló Bisztrai Márton, kulturális antropológus el is végezte ezt a kutatómunkát, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert én is régen terveztem, de nem volt rá időm.

Íme hát az eredmények, a videón megtekinthető a teljes előadás, és ezen a prezi linken pedig a tények és számok,  arról hogy vajon tényleg drágább-e a házi, az őstermelői:

[youtube nkcMyQZXEvw nolink]