Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nagyjából elég kimenni a konyhába ahhoz, hogy felrobbanjon körülöttük egy-két dolog.
Élénken él előttem az a kép, amikor a nagymamám összecsapta a két kezét, kétségbeesett arckifejezéssel megjelent a nappaliban és kiszakadt belőle: Béla! Felrobbant a kukta! Mire nagyapám kedvesen morcos dünnyögéssel kikecmergett a foteljéből, elindult helyszínelni a konyhába, és közben hosszan magyarázta nagymamámnak, hogy mely kémiai és fizika alapvetések vezettek ehhez a balesethez.
Sajnos ezek az alapvetések egy percig sem maradtak meg bennem, viszont nagyanyám génjei bármikor manifesztálódhatnak. Tehát szó nem lehetett róla, hogy magamtól kezdjek kísérletezni holmi házi szerekkel. Még hogy savas meg lúgos kémhatás? Még hogy ökoéletmód?
Szerencsére nem is kellett nekem elkezdeni, mert messze nem én vagyok az első, aki ezzel a témával közérthető és alkalmazható módon foglalkozik. Én a következőkből tanultam:
Az első ajánlatom rögtön egy paradoxon lesz, hiszen aTudatos Vásárlók Magazinja pont nemrégiben szűnt meg. Biztos vagyok benne, hogy az ő tematikus lapszámaik nagyban (Szupermarketek, Kenyér, Hús etc.) hozzájárultak ahhoz, hogy szép lassan átalakult a gondolkodásom. Jelenleg az interneten érhetők el (www.tve.hu). Kitűnő termékteszteket készítenek, érdemes elolvasni őket vásárlás előtt. Engem a hangvétellel vettek meg. Nem sokkoltak, nem térítettek, csak megmutatták, hogy lehet máshogy is…
A másik bibliámmal születésnapomra leptem meg magamat:7 köznapi praktikák a könyvcíme. Tudom, tudom, perverz család az olyan, ahol egy ilyen könyvet kapdos ki a házaspár egymás kezéből, de az történt, hogy ennek a könyvnek a megjelenése áttörést hozott a férjem esetében is. Addig sem nézte rossz szemmel ténykedéseimet, sőt a frissen sütött kenyerekért kimondottan hálás volt, de az, hogy én miket kotyvasztok a kis vegykonyhámban és főleg miért, az addig nem érintette meg.
Ezek voltak tehát az alapvetések, aztán következett a finomhangolás… Erre pedig a blogok és a fórumok a legalkalmasabbak. A „tegyél bele még egy kis nátrium-perkarbonátot”, illetve a „próbáltad-e már az epeszappant?” témák ott tudnak kibontakozni csak igazán. Mert amikor ott állunk a teli mosógép felett a mosószódás zacskóval és csak annyi instrukciónk van: tegyünk a mosógépbe mosószódát és egy kis nátrium-perkarbonátot, az pont olyan érzés, mint amikor a kezdő háziasszonynak jóindulatúan azt mondja az anyósa: érzésre. Indokolt ilyenkor a sikítófrász, miszerint: de mennyit és PONTOSAN hova??? És hol szerzek OLYAT?
Na, erre jók a blogok, fórumok.
Jó ötleteket találhatunk az Otthon Édes (öko)Otthon blogon, a folyékony mosóporom receptje például onnan van. Ha pedig eljön a végső leszámolás ideje és fürdőszobaszekrényünkből menesztésre kerülnek a gyári kozmetikumok, akkor kell ellátogatni Lukrécia kencéihez! Területekre lebontva találhatunk házilag kikeverhető krémeket, dezodorokat, illatos fürdőgolyókat…
Forrás, blog, weboldal persze van még rengeteg. Tárgyilagosabb, kategorikusabb, tudományosabb, színesebb-szagosabb, de ezekkel én pont jól megvagyok a hétköznapokban.
Balesetek természetesen hosszas előtanulmányok után is előfordulhatnak. Ültem én már a konyha kövén kétségbeesve, miközben azt néztem, hogyan borít be mindent egy opálos fehér réteggel a tisztítóvízbe túladagolt mosószóda, és takarítottam magam után hetekig.
Terveim szerint ezektől a felesleges köröktől szeretném megkímélni a vállalkozó kedvű olvasókat... És ha már túl nagy lesz a nyomás, talán valami kémiai alapozásra is elszánom magam…
